Egy hétvége Michelisz Norbert és a Zengő csapat társaságában

2010. augusztus 31. 18:13 | még nem szólt hozzá senki.  szerző: Bányik János

Az idei versenynaptár hetedik állomásán, Csehországban, Brnóban csaptak össze a versenyzők. A Motorsportal és a Zengő Dension Team lehetővé tette számomra, hogy akkreditált újságíróként meglátogassam a hétvégét, és a helyszínről friss hírekkel, információkkal szolgáljak olvasóink számára.

Csütörtök

A versenyhétvége itt is, mint a Formula-1-ben, pénteken veszi kezdetét. Csütörtök este elindultunk, hogy ne péntek reggel kelljen közlekedni a nagy forgalomban. Az indulást este hét órára beszéltük meg. Fuchs Ricsi (RTL Klub), Kerekes Ádám (Zengő média) és a Zengő Dension Team menedzsere, Juni György voltak az utastársaim. Ezúton köszönet még egyszer a Zengő Dension csapatnak, hogy segítette kijutásunkat a hétvégére. A hosszú út előtt tartottunk egy rövid cigarettaszünetet, ahol Ádámmal felvetettük a minél hamarabbi továbbindulás lehetőségét, ekkor Gyuri és Ricsi elmosolyodott és megjegyezték, hogy régen ők is így be voltak sózva indulás előtt, de az elmúlt évek alatt mára már lenyugodtak. Lassan járj, tovább érsz - mondták.

Gyorsan szeltük a kilométereket és este 11 órakor meg is érkeztünk, végig esett. Ilyen lesz? – Kérdeztem magamban. Ez nem lehet. A csapat nagy része ébren volt mikor megérkeztünk és vacsorával vártak minket, amely után jó hangulatban váltottunk néhány szót. Utánunk nem sokkal megérkezett Zengő Zoltán is, aki egy luxus lakóbuszt hozott a vendégeknek, akiket a hétvégére vártak. A fiúkkal körbenéztük a vadonatúj buszon, amely pazar volt minden tekintetben. Hat személy és négy ló is elfér ebben a csodában, merthogy ez egy ilyen típus. Brutális. Mindenkinek külön LCD TV és akkor még a kristálypoharakról és a mikrohullámú sütőről, meg a beépíthető tűzhelyről nem is beszéltem. Bemutatkoztam a csapat tulajdonosának és megkérdezte, hol alszom, mert ha még nincs helyem, akkor szívesen vendégül lát, ha gondolom. Nem sokat hezitáltam és elfogadtam az ajánlatot, nehogy meggondolja magát. Ezután már csak a pihenés maradt.

Péntek

Péntek reggel fél nyolckor keltünk. Két szabadedzés és egy időmérő edzés várt a SEAT Leon EuroCup mezőnyére. Az eső továbbra sem állt el. Sőt! Az EuroCupban négy autóval vesz részt a Zengő Dension Team.

A négy autóban két magyar, Wéber Gábor és Birizdó Imre, egy olasz, Andrea Larini (a Forma-1-es Nicola Larini testvére) és egy portugál versenyző, Duarte Félix Da Costa állnak rajthoz. Érdekesség, hogy Da Costa a portugál Tv-ben Forma-1-es szakkommentátorként dolgozik. Érdekes lett volna őket meghallgatni Gáborral, de egyszer majd biztosan erre is sor kerül, ide most versenyezni jöttek.

Az első szabadedzésen eső áztatta a pályát és óriási volt a különbség a versenyzők között. Wéber nem is akart túl sok kört autózni, mert úgy tippelte, hogy a délutáni edzéseken már száraz körülmények között róhatják majd a köröket és nem volt értelme elállítani az autót. A leggyorsabb körök között másodpercek voltak a beállításoknak köszönhetően, amely nem tűnt reálisnak.

A csapaton belül nagy az összetartás. Jó volt látni, hogy Kiss Norbert, - aki idén már Zengőéknél versenyez a spanyol kupában – milyen kitartóan segíti Birizdó Imrét. Ő csak ezért jött, hogy a saját tapasztalatait megossza a fiatal versenyzővel, együtt elemezzék a belső kamerás felvételeket, hogy ezáltal gyorsabb legyen az időmérő edzésen, és a versenyeken egyaránt.

A WTCC boxban mindeközben a szerelők Norbi autóját bütykölték és minden csavar alá benéztek, hogy amikor kell, minden megfelelően működjön.

Juni Györggyel álltam a box előtt, amikor beindították a kék szörnyeteget. Meglepődtem, nem erre számítottam. A dízel motor úgy kolompolt, hogy azt hittem, ebből nem lesz autó a hétvégén. Gyuri nem foglalkozott ezzel és kettő perc múlva én sem. A csapat főszerelője ült a volán mögött és konzultált a többiekkel, hogy min állítsanak. A motor alapjárata hirtelen olyan egyenletesre simult, hogy egy színházi darab előadása közben sem zavart volna meg senkit. Jordi magabiztosságát látva az embernek olyan érzése van, mintha az ő keze alatt nem romolhatna el semmi, de ha mégis, akkor percek alatt egy százas szögből 2000-es dízelmotort hajtogat.

Visszatérve a EuroCuphoz, Wébernek igaza lett, a második edzésre felszáradt az aszfaltcsík, és még a nap is előbújt – a leégéstől azért nem kellett tartanunk. Azonnal felborult minden és az RTL Klub szakkommentátora a tőle megszokott módon magához vette a kezdeményezést és a leggyorsabb kört autózta. Tőle számítani lehetett valami ilyesmire, de tette mindezt olyan könnyedén, mint amikor én reggel bekapcsolom a számítógépemet. Lehet rá számítani, aki egy ilyen versenyzőt tud a csapatában, annak túlságosan nem kell izgulnia. Gábor sem izgult, nyerni jött…..ide is. Látszott minden mozdulatán.

Az időmérőre kora este került sor. Felhős, borongós idő, eső nélkül, de azért….. A versenyzők nekilódultak, hogy eldöntsék a szombati rajtsorrendet. Rossi, a pontverseny éllovasa, nem találta a beállításokat. Nem úgy Gábor, aki azonnal az élre állt, és Pedala 32 ezredmásodperces kíséretében megnyerte az időmérő edzést. Da Costa a 4., Birizdó a 8., Larini a 11. helyeken zártak. Birizdó Imi hosszú éveken át gokartozott, amely nagyon jó alap, de túraautós múlt nélkül nehéz ebben a kemény mezőnyben. Kifejezetten jót tett neki a Kiss Norbival végzett közös munka, amelynek meg is lett az eredménye, hiszen Birizdó idei legjobb edzéseredményét produkálta. Ezzel véget ért a pénteki program, amelyen a WTCC-s csapatok még nem szagolhattak bele a pályába.

Juni György említette is, hogy ez nekik nem jó, mert csak szombat reggel az első edzés után döbbennek rá, hogy mekkora is a hátrányuk és akkor csak néhány órájuk lesz az időmérőig, és itt szeretnének a versenyre kilátogató magyaroknak jó eredményekkel kedveskedni.

Michelisz Norbi eközben mérnökével, Arnauval kerékpárral gurult ki a pályára. Érdekes látvány volt. Ketten nekilódultak, hogy két keréken átbeszéljék melyik kanyarban, mit és hogyan kell majd tennie a magyar fiúnak. A pályabejárás után már nem volt felesleges mozdulat, ekkor már mindenki tudta, hogy a szombat mennyivel munkásabb lesz. A Zengő sátorban este a vacsoránál jó volt a hangulat, eredményes napot zártak. A szerelők előkészítették az EuroCup-os autókat a szombati első versenyre. Megtankoltak, guminyomást ellenőriztek és lefeküdtek. 

Szombat

Reggel a versenyautók robajára ébredtem, 7-kor keltünk Zengő Zolival, aki egyből a WTCC boxba igyekezett. A nap a Túraautó Világbajnokság első szabadedzésével kezdődött fél kilenckor. Én már nyolc előtt ott voltam a boxutcában, hogy figyelhessem ki - hogyan dolgozik, ki – mikor érkezik.

Minden profi módon működött, nem volt nagy mozgolódás, a pénteki napon minden csapat fel tudta készíteni autóját a szombatra. Egy-két ismert arcot azért lehetett látni a boxok előtt. A címvédő Tarquini előbb Coronellel, majd a Chevy-s Huffal diskurált, és kézmozdulataikkal az autók mozgását modellezték a kanyarokban. Az edzés előtt tíz perccel, mint egy hangyaboly egyszerre mozdult meg a boxutca. A szerelők kitolták a boxok elé az autókat, és még egy gyors, de precíz ellenőrzést végeztek.

A gépek morajlása elnyomott minden hangot, és már csak a zöld jelzésre vártak. Ekkor már Norbi egy teljesen más dimenzióban volt és csak a feladatra koncentrált. Nem szólt senkihez csak csendesen sétált a boxban. Az autóban pár perccel az edzés előtt magára maradt, és relaxált a pályára gurulás előtt.

A boxutca elején lévő lámpa fél kilenckor pirosról zöldre váltott és a versenyzők egy nagy hosszú vonatban gurultak ki egymás után az aszfaltcsíkra. A pálya benépesült a pit kongott az ürességtől.

Bő két perc elteltével 200 km/h fölötti tempóban óriási hangorkánt hagyva maga mögött haladt el előttünk a komplett mezőny. Az edzésen Norbi végig a pályán körözött. Legjobb ideje a 7. helyre volt elég, amely kecsegtetőnek tűnt, hiszen hátránya „csak” 1,3 mp volt az elsőhöz képest. Norbi kiszállt az autóból hátraballagott mérnökéhez és elmondta, hogy ez nagyon gyenge volt. Nagyon alulkormányzottnak érezte az autót és a legutóbbi Brands hatch-i hétvége első edzésén jobbnak érezte az autót, mint most. Akkor ott a 17. helyen kezdett.

Teljes volt a tanácstalanság. Arnau csak néhány szót szólt, de egy összeszokott csapat ennyiből is ért. Jordi kérdés nélkül tette, amit tapasztalt mérnöke kért tőle. A két szabadedzés között komplett új futóművet építettek az 5-ös számú SEAT alá, de a kemény munka nem hozta meg a várt eredményt, sőt… a második edzésen teljesített leggyorsabb kör fél másodperccel volt lassabb, mint amit Norbi az elsőn futott. Juni György erre csak annyit mondott, hogy van ilyen most azért dolgoztunk, hogy az autó még rosszabb legyen.

Azért a második szabadedzés előtt volt ok az örömre is. A két edzés között ugyanis lezajlott a SEAT Leon EuroCup első versenye. A pole-ból induló Wéber Gábor autójára még videokamerát is felszereltek, reménykedve a fej-fej melletti csatákban. A 19 SEAT Leon felsorakozott a rajtrácsra, köztük a négy zengős autóval.

A verseny nagyon sima volt. Wéber az első kanyarban vívott meg egy nyertes csatát, de ezután körönként egy másodpercet adott a mezőnynek. A futam végére a magyar csapat portugál versenyzője, Da Costa bejött a második helyre így szinte teljes volt a brigád boldogsága. Magyar Himnuszt hallani egy nemzetközi autóversenyen nagyon magható pillanat. Az RTL Klub szakkommentátora egyébként idei második, összesen harmadik győzelmét jegyezte a sorozatban. A magyar szurkolók a pódium előtt zászlókat lobogtatva ünnepelték Gábor győzelmét, aki egy kis pezsgőlocsolással kedveskedett a hétvégét meglátogató honfitársainak.

A WTCC időmérő edzésére délután 15:00- kor került sor. A csapaton látszott a kétségbeesés, mert úgy érezték, hogy kegyeltjük idén először nem lesz ott a legjobb tízben. A csapat a magyar nézők számára kialakított egy kis folyosót a boxban, ahol a kedvencük miatt Brnóba látogató nézők kézzelfogható távolságba kerülhettek Micheliszhez. A kvalifikáció kezdetére megtelt a látogató folyosó a Zengő Dension Team boxában.

Elindult az óra és a versenyzők is néhány kivétellel a pályára hajtottak. Mi szinte csak a kék-sárga autót figyeltük, na meg a live timingot, ahol pontosan nyomon lehet követni az időket. Michelisz jött egy ötödik időt, de lehetett látni, hogy ez nem lesz elég.

10 perc volt már csak hátra az időmérőből, amikor az egyik BMW a kavicságyban landolt és le kellett állítani az edzést. Jól jött ez nekünk, mert a három SEAT-os, Tarquini, Gené és Coronel is bőven gyorsabb volt Norbinál. Az újraindítás után hirtelen mindenkinek sürgős lett és a boxutca teljesen kiürült. Jöttek a Chevyk, a BMW-k és jött Norbi is.

Végül a 9. helyen jutott tovább, megnyugtatva a célegyenesben szurkoló több száz magyar nézőt. Norbit a pitbe érkezve olyan hangos közönség fogadta, hogy a SUNRED csapatnál filmező Eurosportos operatőr azonnal otthagyta Tarquiniékat. Gyorsaságát Usain Bolthoz hasonlítanám, mert ha mérik a futását, akkor 100 méteren 40-nél még biztos a világcsúcstartó előtt állt. A televízióban is láthatták, mekkora tapsvihar köszöntötte Norbit. Megható volt, de hátra volt a Q2 és ott dől el a vasárnapi első futam rajtsorrendje.

A boxban ültünk és vártuk az egyes szektorok jelzéseit. Szerintem mindannyian ott ültünk Norbival az autóban és nyomtuk a gázt, de aki nem fért be, hátulról tolta a kék SEAT-ot. És jött az eredmény is. 6. lett. Senki nem értette a boxban ezt az időt. Valami Michelisz faktorról beszéltek. Norbi idei időmérős eredményeiről még annyit érdemes megjegyezni, hogy a mezőnyben rajta kívül csak három olyan versenyző van, - Tarquini, Muller és Huff - akik minden alkalommal bejutottak a kvalifikáció második részébe. Ők jóval tapasztaltabbak és talán jobb autóban is ülnek, mint Hímesháza díszpolgára. A sajtótájékoztatón Norbi elmondta, hogy sokat jelentett neki a barátok, szurkolók támogatása, és reménykedik a jó folytatásban.

A délután hátralévő részében a csapatok a vendégek szórakoztatására fordították a figyelmet. A Zengő boxban délután öt órától a nézők számára kinyitották a folyosót, és mindenki megnézhette, hogyan készítik fel a versenyautót a hétvégére. Megcsodálhatták, megérinthették a százmilliós technikát, amellyel Norbi eddigi világbajnoki pontjait gyűjtötte.

A magyar tehetség eközben élményautóztatta vendégeit, akik mind széles vigyorral szálltak ki a SEAT Leon Cupra típusú utcai csodából. A 265 lóerős aszfaltszaggató 6,2 mp alatt van százon és kifejezetten a sportos vezetést kedvelőknek készült. Én is a szerencsések között voltam és Norbi nem kímélte a technikát – kértem is, hogy ne tegye - , végig padlón nyomta, bár szólt, hogy kicsit csúszik a bal eleje az autónak, mert már kopnak a gumik. Volt pár apró megmozdulása az autónak, de a Zengő Dension Team versenyzője egy-egy apró kormány mozdulattal korrigálta azokat.

Ami egy ilyen körön a legszembetűnőbb az a féktáv és a lassulás, amikor egy átlagember elkezd visszaváltani, akkor ő még padlón nyomja és még talán fel is vált egyet, majd az Ő, hangsúlyozom Ő féktávjához érkezünk, akkor határozottan keményen tapos a fékbe, amelyet a motorfékkel együtt használ, és befordulunk. Volt pár kanyar, ahol éreztem, hogy én itt már nem tudnám befordítani, de az autó láthatóan élvezte az édes kínzást. Eszméletlen volt. Utólag gondolkozik az ember, hogy milyen állat lett volna egy kamera felvétel, de ha jobban belegondolok, akkor az első féktávon a kalaptartón kötött volna ki a kézi készülék. Kiszálltam az autóból és húúúúú, de jó volt. Még, még, még. De jöttek a többiek, akik hasonló élménnyel gazdagodtak. Norbi fáradhatatlan volt, és itt is helytállt a szombati hosszú nap után. A nap végére már csak a közös vacsora és a pihenés maradt, hiszen előttünk volt még egy nagyon munkás hosszú vasárnap.

Vasárnap

Mára a SEAT Leon Eurocup második futama és a WTCC két versenye maradt. Reggel a Túraautó Világbajnokság résztvevői egy negyedórás bemelegítő edzésen hangolhatták finomra a versenytechnikát. Ennek az edzésnek sincs különösebb tétje, de magabiztosságra adhat okot, ha valaki itt is gyors. Norbinak jól sikerült a warm up és bizakodva várta a két versenyt. Előtte azonban még hátravolt a SEAT Leon EuroCup második versenye, ahol a négy zengős autó ismét esélyesként szállhatott harcba.

A bajnoki címre hajtó Wéber a 8. helyről indult és fogott is néhány pozíciót az első pár kanyarban. Úgy nézett ki, tovább tudja növelni előnyét a bajnoki pontversenyben – az első futam megnyerése után 3 pontos előnnyel várta a második futamot -, de a középmezőnyben legnagyobb riválisa, Rossi megpöckölte és Gábor autója keresztbe csúszott a pályán. Szerencsére a magyar versenyző össze tudta szedni az autót és újra nekilódult.

A boxban nagyon szurkoltunk a négy zengős versenyzőnek és óriási ováció követte Wéber minden előzését. Szimulátor világbajnokunk egész hétvégén bomba formában autózott. A táv felénél Wéber megérkezett egy bolyra, amelyben egyik csapattársa, Larini is autózott. Az előtte haladók nem kímélték egymást, és a kakaskodásukat Wéber profin ki is használta. Ellentmondást nem tűrő sebessége volt ezekben a körökben, de az ezután következő incidens miatt sajnos soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha tudja folytatni.

Történt ugyanis, hogy a következő kanyarban egyik ellenfele úgy gondolta, nem engedi el magyar riválisát, és kiütötte a bajnokság elsőszámú esélyesét. Ritka az ennyire agresszív magatartás a pályán, de sajnos ennek az áldozata lett szakkommentátorunk. A versenyt végül Dudukalo nyerte. A bajnoki táblázaton a magyar versenyző a második, két ponttal lemaradva Rossi mögött. Véleményem szerint, ha Gábor ennyire összeszedett lesz fejben, akkor a hátralévő két versenyen megszerezheti a Zengő Dension Team második bajnoki címét az EuroCup-ban. Az első futamon dobogós helyig jutó Da Costa is kiesett, Larini a 6., Birizdó a 10. helyen ért célba. Zengő Zoltán higgadtan kezelte az esetet. Ez autóverseny, és van még idő javítani.

Következett a Túrautó Világbajnokság első versenye. Minden kitűnően működött megtelt a boksszal szemben lévő piros tribün, és dudaszóval, „Hajrá Norbi” kiáltásokkal várták a rajtrácsra kedvencüket a Magyarországról érkezők. A szerelők beindították a kék SEAT-ot és egy felvezető kör után Norbi elfoglalta a hatodik helyet a rajtrácson.

Futás a boxutcában ki a gridre, ahová egyesével érkeztek meg a versenyzők. Szabó Ildikóval mentem, aki mindenben a segítségemre volt a hétvégén. Óriási szíve van, tele jóindulattal. Ő a csapat egyetlen női tagja, aki ha kell mindent megold. De elmondható ez mindannyiukról. Egy cél lebeg a szemük előtt, a világbajnoki cím megszerzése.

Negyed órával a start előtt a rajtrácson annyi ember volt, mint szombat délelőtt 10 órakor a kőbányai piacon, mindenki mondja a magáét, de az autók körül nagy a rend. Én is körbesétáltam, megnéztem a nagyfiúkat. Minden versenyző az autójában szinte magzatpózban ült, kinek ventilátorral, kinek kereszthuzattal, napernyővel tették nyugodtabbá a verseny előtti néhány percet. Na meg azok a gyönyörű lányok, akik a táblát tartják az autók előtt, és akikre ilyenkor már nem terjed ki a pilóták figyelme. Zengő Zoli odafordult a magyar szurkolókhoz, és az egyébként sem csendes szurkolótábort még nagyobb és erőteljesebb buzdításra szólította fel. Neki is jólesett a hatalmas szurkolói intenzitás. Az ilyen és hasonló pillanatokért érdemes sportolni.

Szép lassan csordogáltak a másodpercek, és egy hangos dudaszóval jelezték, hogy el kell hagynunk a rajtrácsot. Mindenki lejött, csak néhányan maradtak. Az utolsó utáni pillanatokban Zengő Zoli is lejött a pályáról és sietett is vissza a boxba, hogy minden másodpercet figyelemmel tudjon kísérni.

Mire visszaértünk tele volt a boxban kialakított folyosó, és feszült figyelemmel vártuk, ahogy felállnak a versenyzők a rajtrácsra. Mindenkinek ott volt az arcán, hogy de jó lenne, ha most úgy igazán összejönne valami. Így visszagondolva, mint egy lassított filmen, úgy teltek a másodpercek. Kialudtak a lámpák, és elstartolt a mezőny. Norbi nem fogott nagy rajtot, de tartani tudta pozícióját, azonban mögötte már nagyon lelkesen ott tobzódott a vb éllovasa, Yvan Muller, akinek a magyar fiú pár kanyaron át megálljt parancsolt. A környező boxokból is beszűrődtek a tapsok, a bekiabálások, mindenhol volt miért és kinek szurkolni.

Az első körben egy kicsúszás miatt a pályára küldték a Safety Car-t, amely két körig a mezőny előtt autózott. Norbi a hatodik, Turkington és Yvan Muller társaságában. A brit azonban elrontotta a célegyenesre fordító kanyart, így Michelisz megérkezett rá és meg is előzte.

A 2009-es év brit túraautó-bajnoka azonban még a célegyenes végén visszatámadta a magyar fiút, adott neki belülről egy pofont, amit a mögöttük érkező Yvan Muller megpróbált kihasználni. A franciának azonban nem volt akkora tempóelőnye, hogy ezt kívülről megoldja és egy újabb pofonnal kínálta meg a magyar versenyzőt. Ezt már nem bírta ki a SEAT, és fél térdre rogyva a kavicságyban landolt. Nem tudom leírni az érzést. A boxban a nem létező legyek zümmögését lehetett hallani. Vártam, hogy valaki megszólaljon, de mindenki csak nézett maga elé és várta, hogy felébredjen.

A mezőny tovább körözött, de minket, akkor, ott…., ez nem hatott meg, inkább azon törtük a fejünket, hogy a leintést követően 50 perccel, hogy lesz ott a rajtrácson a versenyautó. Pár perc alatt megérkezett Norbi és röviden csak annyit mondott, hogy a boxutca végén van az autó, és onnan fogják behozni a szerelők. Ilyenkor már nem lehet változtatni semmin, és nem is sokat beszéltek a történtekről, hiszen hátra volt még a második futam.

Ahogy feloldották a parc fermét és a szerelők megkapták a több sebből vérző autót, azonnal nekiugrottak, hogy valami versenyképeset gyártsanak. Nem láttam még embereket ennyire dolgozni. Vannak az átlag versenyek, amikor mindenki teszi, amit kell, és ha sima a dolog, akkor ezek a pluszok nem jönnek ki. De itt kijött. Egy emberként dolgoztak, de mindannyian 200%-ot nyújtottak, hogy az autó ott legyen a mezőnnyel a második futamon. Jordi, úgy fogta a forró alkatrészeket, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. A gyors műtét végül sikeresnek bizonyult, és Norbi kigurulhatott a boxból.

Hogy ne legyen ennyire egyszerű az élet, még egy féltengelyt is ki kellett cserélni. Valami hihetetlen balszerencsét éreztem, hogy pont itt magyar közönség előtt nem sikerül megmutatnia mit tud a magyar fiú. Végül a nagyobb gondok megoldódtak, mert azért maradt még nehézség elég, amivel Norbinak szembe kellett néznie. Nem volt kormányközép, és hát lötyögött az eleje rendesen, de csoda, hogy egyáltalán ott volt és elindulhatott.

Újra rohanás a rajtrácsra és újabb hatalmas ováció a nézőtérről. A 15. helyről vágott neki a futamnak. Az indulás után előrébb jött néhány pozíciót, de egy kisebb koccanás után a mezőny végére esett vissza. Balszerencse üldözte és utol is érte mindkét futamon. A végéről a 14. helyre jött előre. Sajnos most nem volt több ebben, de mi szurkolunk, Ők pedig dolgoznak tovább. Olyan akaratot, bizonyítási vágyat, akkora küzdeni tudást láttam a Zengő Dension Team minden egyes tagjának szemében, hogy itt nincs mese, előbb vagy utóbb jönnie kell a jobbnál jobb eredményeknek. Egyben biztos vagyok, rajtuk nem fog múlni.

A verseny után Norbi visszavonult a kamionba Zengő Zoltánnal, és kis idő múlva civilben jelent meg. Mi magyarok pedig körbeálltuk és egy óriási tapsviharral köszöntöttük. A meghatódottságtól nehezen jutott szóhoz. Nem volt még ilyenben része és higgyék el, várja már szeptember 5-ét, amikor újra megmutathatja tudását.
Közös fotók és autogramvadászok tábora zúdult Norbira, akiknek mind eleget tett. Nem hagyott senkit egy jó szó, egy kézfogás nélkül. Egy óra is eltelt, mire szüleihez, párjához léphetett, akik nagyon büszkék lehetnek rá.

A box szép lassan kiürült és elcsendesedett. Minden a nagy kamionba került, hogy a következő 5 hetet bezárva töltse. Mi is elbúcsúztunk, és elindultunk haza.

Brnóban sok új, és számomra érdekes emberrel ismerkedtem meg. Közelről láthattam azt a professzionális munkát, amellyel a magyar csapat versenyről vesrenyre a tapasztalt öreg rókák közé verekszi be magát. Köszönöm az egész Team-nek, Zengő Zoltánnak, hogy amikor szükségem volt valamire azonnal segítették munkámat. Óriási élmény volt köztetek lenni, és ha sikerül, Oscherslebent sem hagyom ki. Addig is mindenkinek jó pihenést kívánok, és remélhetőleg újult erővel találkozhatunk veletek a következő megmérettetésen Németországban.

Hozzászólások