2010. March 11. 09:39 | +11 comments  author: Juni György

Ritka pillanatok egyike, amikor az ember valódi kontaktusba kerül valakivel, valamivel. Emlékeznek, egy állatkertben játszódó vígjátékban, a marketinges hölgy betéved a gorilla ketrecéhez, ami nyitva van. Nő lefagy, az elszabadult állat pedig centiméterekről bámulja, majd barátságosan hozzáér. A nő élete, attól a naptól megváltozik, kontaktusba került.

Így járt Fuchs Richard is az RTL Fókusz riportere Norbival és a csapatunkkal. Nem kérdés, hogy világbajnoki szereplés megér egy misét a vezető műsoroknak is, ám az anyagok elkészülésének körülményei különbözőek lehetnek. Egy ilyen riportot meg lehet csinálni rutinból meg lélekből is. Ricsi mind a kettőre alkalmas, hiszen szívesen veszik az anyagait az RTL vezető műsorába, de Az "Utolsó cserkész” című akció-dokumentum filmeket is ő jegyzi egyfelől, vagyis saját műsora is volt a csatornán. Beutazta már a világot, egyik polgárháborúból a másikba, Afganisztántól Elefántcsontpartig kiterjedő, személyes kapcsolatrendszere behálózza a bolygónkat. Hihetetlen kulturális érzékenységgel és valós tudással, szinte verhetetlen előnnyel rendelkezik a szakmában, de ebből mi még hiányoztunk.

Ricsi elmondta, hogy sokat kell segítenünk neki, mert nem kifejezetten sportos szemléletű. Megígérte, hogy bár hiányosak az ismeretei a tárgyban, cserébe nagyon gyorsan tanul. És tényleg! Csak az jutott eszembe, Szenegálban sem tudhatott sokat a helyi zavargások hátteréről, mégis minden infót megszerzett. Nem féltem az együttműködéstől, mert láttam, hogy az első info cseppek is őszinte csodálattal töltötték ell. Becsöppent egy profi, de annál szerethetőbb családba és azonnal elragadta a környezet varázsa. Elkészültek az első riportjai, amik után csak járkált és azt mormolta:
- Fantasztikus ez a fiú! Olyan kisugárzás, olyan őszinte mondatok jöttek belőle, Gyuri, én nagyon régen éreztem ilyet.

Ricsi balra, mellette kollégája a Blikk munkatársa Szabó Endre

Már akkor láttam, hogy az első dózis is magával húzta, bekerítette, de a lényeg még hátra volt, hiszen még nem is futottunk időre. Kis kamerájával mindent rögzített és figyelt, mi miért történik? Először kézből dolgozott, aztán később letámasztotta a kamerát, mert remegő kézzel nehéz. De ha Libanonban nem remegett amikor bombázták, akkor most miért?
Ez nagyon más emberek. Ez olyan remegés, aminél kevesebb jó dolog van a világon, mert érzelemmel párosul. Ne vegyék szentimentálisnak ezeket a sorokat, de egy ilyen sikersztori kibillent mindenkit ebből a mai magyar darából. A brazil kultúrsokk áttrappol a tudaton és csak visszapillantva tudjuk meg mit éltünk át közösen ezzel a csapattal.

A futamok alatt először még a boxfalnál figyelt, de később már csak hátul a boxban járkált egyre idegesebben a közvetítést nézve: - Én nagyon izgulok ezért a fiúért! Legyen már vége, nem bírom idegekkel!

Az időfutamok alatt, őszintén vibráló hófehér arca, a homlokán dobogó szíve láttán mindig olyan érzésem volt, ilyen lehet, amikor az ifjú apuka várja a szülés végét. Aztán a tekintete megtelt élettel, amikor kiderült, minden rendben volt elégedett a csapat.

Sok időt töltött a Hótehénkében is, látta a fiúkat nevetni, izzadni és látott minket is kezet tördelni is. Minden percét intenzíven élte meg a futamoknak és a teljes ottlétünknek. Két kézzel öntötte magára az élményeket és az infókat, alig volt perc, amikor nem volt nála kamera. Rengeteget beszéltünk mindenről, és ez már túlmutatott egy tudósítói státuszon. A harmadik napra csapatruhát öltött és azt vettem észre, megint többen lettünk egy igaz emberrel, akit megérintett a munkánk, az életünk.

Csütörtök, március 11-én este 20.00-kor, Önök is megnézhetik, mit látott Ricsi kamerája.
Az RTL Fókuszban.

Comments

dbz | 2010. March 23. 18:16

nori82 | 2010. March 12. 08:28

nori82 | 2010. March 11. 22:51

Pintye károly | 2010. March 11. 22:24

Web | 2010. March 11. 22:05

Web | 2010. March 11. 08:56

Web | 2010. March 11. 08:52

nori82 | 2010. March 10. 16:59

Uzi | 2010. March 10. 14:59

F1 Beni | 2010. March 10. 14:48

Ádám | 2010. March 10. 14:23