Norbi beszámol, 1. rész

2010. március 11. 10:20 | +4 hozzászólás  szerző: Michelisz Norbert

Ha valaki azt mondta volna nekem a spanyol márka tavalyi menetelését látva a hétvége előtt, hogy összesen 3 ponttal a zsebemben jövök majd haza Brazíliából, biztosan elkenődtem volna első hallásra. A körülmények pontos elemzésével kiderül, miért nem vagyok az mégsem.

Amikor kiérkeztünk a közel 4 napos utazás után az első teljes WTCC szezonom első helyszínére még nem sejtettem, hogy mennyire viszontagságos hétvége elé nézek. Felkészítettem magam minden lehetséges forgatókönyvre, legalábbis azt hittem.

Bár nem minden úgy alakult az utazással kapcsolatban, ahogy szerettük volna, lehetőségem nyílt kicsit közelebbről megismerni Rio de Janeirot, mielőtt tovább repültünk volna Curitibába. A Copacabana és Leblon Beach, valamint a Jézus Krisztus szobor látogatása még akkor is felejthetetlen élmény volt, ha az időjárás azon a napon nem éppen legbarátságosabb oldalát mutatta. Tökéletes kikapcsolódás volt ez a másodpercek ellen való küzdelem előtt.

Utazás Curitibába

A pénteki nap első teendője az autó felkészítése volt a mérlegelésre. Tudni kell, hogy a SEAT Leon TDi minimum súlya 1170 kg versenyzővel együtt, ami alapesetben 15 kilóval nehezebb a BMW 320si-nél és 20-szal a Chevy Cruze-nál mindenféle büntetősúly nélkül. Viszont nem csak a minimumsúly lehető legkisebb mértékben való túllépése a cél, hanem az autó súlyelosztásának a tökéletesítése, amit a vezetőoldal mellé elhelyezett plusz súlylapokkal oldanak meg a mérnökök. A délutáni menet előtt megpróbáltam kiszellőztetni a fejemet, ilyenkor általában zenét hallgatok és olvasok. A tiszta fej sokat segít a hidegvér megőrzésében, ami pedig a mérnökkel való munkát könnyíti nagyban meg.

A pénteki első szabadedzés aztán a várakozásoknak megfelelően alakult.
A 7. hely az első etapban elegendő volt magam megnyugtatására, főleg, hogy a tavalyi világbajnok volt az egyetlen, aki megelőzőtt hasonló autóval. Farfus ugyan ráijesztett a mezőnyre egy impozáns idővel, de a mérnököm, Anau Niubó hamar megnyugtatott, hogy alapesetben minden hétvége ugyanígy kezdődik.

A telemetria elemzése és a másnapi beállitások átbeszélése következett ezután a munkaasztalnál. Főleg a gyors részeken volt nehezen előre jelezhető az autó viselkedése, és mivel ezeken a részeken lehet a legtöbb időt veszíteni, így a fő irány a semleges balansz megtalálása volt. Picit túlkormányzott autóval az ember az ilyen helyeken a vesztébe rohan, az alulkormányzott autó pedig mindenhol lassú a késői kigyorsítások miatt.

Éreztem, hogy ez még nem az, amit szerettem volna. Nem tudtam pontosan, mit is várjak az autótól. Ha túl korán léptem a gázra, a hihetetlen nyomatékmennyiség azonnal a földre szabadult, a Yokohama gumi pedig ilyen esetekben sokszor kevésnek bizonyult. A mérnök munkamenetét is nehezen értettem meg. Az autó megfelelő egyensúlyának megtalálása érdekében szinte mindig csak a hátsó kerekek geometriáján változtatott. Ráadásul annyi új élmény ért az autón belül vezetés közben, hogy sokszor magam is alig tudtam megfogalmazni,hogy melyik kanyarban mit is szeretnék változtattatni az autó viselkedésén. Végül minimális változtatásokkal vágtunk neki a szombati napnak…..

Hozzászólások

Bigbang | 2010. március 11. 15:35

kisati83 | 2010. március 11. 14:35

Akeytronic | 2010. március 11. 13:34

admin | 2010. március 11. 11:03