ZTCC - Porto

2011. July 7. 09:20 | +10 comments  szerző: Juni György

Zengő Travel Culture Club, vagyis minden az adott helyszínről, az ottani életünkről, kalandjainkról, kulturális tapasztalatainkról szól. Igen, erre született ez az aloldal. Ha a korábbi sztorik is érdeklik, katt a ZTCC fülre, jobb fölül. A helyszínek, vendéglátók zárt versenyében mi vagyunk az értékelők.

Ittatok már portói bort? Nagyon kellemes, könnyű, lágyan pusztító. Egyik másik palack víz helyett is iható. Az az érzésem, hogy a portói borok itatását azért találták ki, hogy szebbnek lássuk a városaikat. Teljesen igazságtalan lenne ezt ennyiben hagyni, ugyanis Porto egyes részei például gyönyörűek. Csak a megfelelő szögből kell nézni. Egy tengeri múzeum, egykoron világot hódító élő múmia, az egyik utolsó szárazföld darab Amerika felé, mondjuk úgy: a világvége. Aztán itt vége is van a bulinak.

ZTCC - Porto/2011

Mi az unalmas Boavista városrészt szállhattuk meg, ahol lekerekítették a parton a közel nyolc kilométer kerületű játszóterünket - melynek közepén egy hatalmas park volt - amiből 4.7 volt a pálya, a többi meg lezárt főút. Meg kellett állapítsam, hogy ez a „kerület” az elmúlt 60 év építészeiével nem járt jól, cserébe igen pukkantan várja a segítséget. Ok, az is hozzátett a hangulathoz, hogy az időjárásba is csúnyán belefutottunk. Szombatra, az évszakhoz képest, olyan borult, hideg idő lett, hogy állítólag megfagyott pingvineket is találtak reggel a parton.

Amikor az első utcai levegőt szippantottuk mindenkinek Curitiba jutott eszébe, tényleg, mintha Brazíliában lennénk. Minden ház, út ugyanaz, csak a felsőkarcolók, meg Hótehénke hiányzott. Brazília 1825-ig portugál gyarmat volt, nem kérdés, a népek keveredése, a portugál, mint hivatalos nyelv, meghatározta az építészetet, függetlenség ide, vagy oda. Nem fényezem tovább, kopottas a dolog.

A nap a reggeli óráktól óriási erővel próbálta felemészteni a vastag felhőket, izmosodva szórta sugarait a paplan alól. Olyan kellemetlen szűrt fényt sikerült kikeverni ezzel az atmoszférikus küzdelemmel, hogy pont idegroncs lettem a három nap alatt. A gépem előtt ülve egy fényképen látok egy kínai csávót, megszólalásig hasonlít rám. Kinagyítom, hát én vagyok rajta, csak úgy hunyorgok, mint egy fülesbagoly a szoláriumban.

Ha felveszed a napszemüveget, akkor sötét van, ha leveszed, idegesítően hunyorogsz. Ha van rajtad kabát, akkor azonnal meleged lesz, ha nincs rajtad, akkor megfagysz. Szívből remélem, hogy az amúgy rendkívül kedves portugálok nem állandóan ezt kapják. Ha mégis, akkor nem kell csodálkozni, hogy inkább hajóztak meg hódítottak, csak otthon ne kelljen lenni! 

Nem mehetek el szótlanul az abszolút közönség kedvenc, a hazájában fellépő, babaarcú mészáros Tiago Monteiro mellett, aki a Forma 1-et megjárva, Portugália egyik autós hőse. Összehasonlítva a hazai futamunkkal, paródiának is gyenge, de az átlag helyszínekhez képest mégis többen, vagy még inkább koncentráltabban jelentek meg a szurkolók a szűk sátortábor környezetében. Lelkesek voltak, de nem fanatikusok. Tapsoltak, amikor elsuhant előttük, tolongtak autogrammért, de a mi hazai futamunk sokkal átütőbb, megindítóbb volt! És ezt elfogultság nélkül mondom. Ezzel együtt jó látni, hogy sokan voltak; a közvetítésben is látszott, Portugáliában is népszerű a széria. Ráadásul fizetős volt a buli, 50€ volt a belépő! Mint egy rock koncerten. Tiagot két óriásplakáton is láttam a városban, mint reklámarc, tényleg népszerű Portóban, ráadásul ott született.

Azért ha belegondoltok, akkora gáz nem lehet ebben az országban, ha a közutakon autós vébé futamot lehet rendezni. A levegősebb utakban rejlő lehetőségeket a taxisok, és a hivatalos sofőrök ki is használják. A legtöbb taxi Mercedes. De abból minden. A zsírúj „E” osztályt éppúgy, mint a kombi”C” és minden korból.

Hajnalban a reptérre igyekeztünk, amikor érkezik az autó. 1996 körül gyártott, dízel „C” osztály. Behuppanunk négyen, ebből két zsiráf egy rénszarvas meg egy őzbak. Első ülés, behajtogatom magam. térdem az airbag-et nyomta, a fater meg a gázt. Barátságos volt az öreg. Pont egy szóval beszélt többet angolul, mint az átlag taxisok. Ő értette, hogy „airport”! Így már remekül lehetett beszélgetni, lelkizni. 65 évesnek nézem, látom műszak után néhány üveg portói társaságában nézi a focit.. Kb. négy éves kora óta lehet láncdohányos. Ránézek a kilométerórára: 978.000! Fiúk! Hahó, egy miller van majdnem a verdában! Lelkesedésemet az öreg is látta, barátságosan felém fordult és megszólalt: airport! Nyomjad csak, airport, igen!

Városban végig két sáv a reptér felé, oda vissza. Nos, a mi Matulánk 140!-et tolt a belvárosban, váltó fémesen kattan minden váltásnál, száguldás közben fura hangok. Nem tudok nem odanézni. A szerkezet lötyög a helyén, mint egy habverő egy tölcsérben. Az öreg nyugtázta a pillantást, mosolyra húzódtak a barázdái: nyugi hülyegyerek! Airport!

Sokadik kanyart vesszük versenyzősen, mintha csak abban bízott volna, mi vagyunk, akik felfedezik.

Ok, rendben, segítek! Kedves Uram! A felüljáró után, tudja a parknál, a szűk jobbos utáni balos, na, azt én megpróbálnám negyedikben és jobban a széléről kezdeném, különben lecsúszunk az ívről, mint hétfőn. Közvetlenül a reptér előtt a felüljárón, a nagy törésben, tudja, na, ott pedig nagyon nyitva hagyja a belső ívet, ott védekezzen agresszívebben! Próbálja ki japán turistákkal is! Az kevesebb súly! Jó gyakorlást!

A csapatruházat nyilván megtévesztette, azt hitte én vagyok Ron Dennis. Azt tapasztaltuk, hogy itt mindenki potenciális versenyző. Még Zengő Zoli is megjegyezte, hogy nagyon gáz amit tolnak! Padlógáz és padlóduda! Elmebeteg, ahogy mennek. Csoda, hogy túléltük! De ha nem történt volna meg, nem lenne jó. Szerettem a szitut.

A betétfutamokon még ugyancsak elcsodálkoztam. Vagy tíz roncstelepnyi FIAT Unóval csapattak a srácok úgy negyvenen a betonfalak között, mint egy kolumbiai leszámolás, úgy nézett ki ez a kergetőzés 1985-ből a városi pályán. Aztán még huszonéves GTI-k, reszelt ritkaságok! Előttük is leemelem a kalapomat! Hát, erre csak az a kontra jöhet, hogy a portugál GT bajnokság viszont megdöbbentő. Csilliárdos technikák, konkrétan leszakadt az orcám. Mintha Dubaiból idetoltak volna egy használtautó szalont. Nézzétek:

ZTCC - Porto/2011

És akkor jöjjön a képtelenség: A Ford Tranzit Kupa! Három és fél tonnás, dobozos kisteherautók! Neeem! Deee! Ütik vágják egymást, végképp nem lehet előzni. Ha itt csinálnék magyar csapatot, akkor fagyis szponzort keresnék és Bagaméri Team-nek hívnám. És lehet, hogy ezt a taxist kipróbálnám, tesztpilóta még lehet belőle!

Comments

Dénes80 | 2011. July 8. 09:59

Tottomi | 2011. July 8. 00:22

Horváth Gábor | 2011. July 7. 21:28

white76 | 2011. July 7. 20:53

wtccfan | 2011. July 7. 19:12

Gabika | 2011. July 7. 15:43

ossga | 2011. July 7. 15:05

Alonsolya | 2011. July 7. 13:42

Füle Ferenc | 2011. July 7. 13:28

macmac | 2011. July 7. 11:42